Már az is elég sokat elárul a Celeb vagyok, ments ki innen idei részéről, hogy Pumped Gabó döntőbe kerülhetett. Ha emlékszünk legutóbb például egy Erdei Zsolt lett a dzsungel királya. De az akkori felhozatal és a napi történések olyan egetverően különböztek a mostani fáradt kreálmánytól, mint a műsorvezetők korábbi és jelenlegi teljesítménye.
Sajnos már előre lehetett érezni, hogy ez a szereplőválogatás csak megkoronázni lesz képes azt a hatalmas baklövést, hogy a csatorna felelős döntéshozói nem voltak képesek időben leszervezni Balázst és Vadon Janit műsorvezetőnek. Ezért az utolsó pillanatban kapkodva, csak a két pótlékot, Kiss Ramónát és Puskás Pétert tudták benyomni, akik ebben a szerepben maximum, mint beszélő mikrofonállványok tudtak érdemben hozzátenni az adás minőségéhez.
Ma este véget ér a játék és a nézők dönthetnek arról, hogy ki legyen a szimbolikus jelentőségű díj nyertese. Ki legyen a dzsungel királya, esetleg királynője? Az, hogy a melegp.rnós, összeszottyadt izomzatú Gabó bev.zelt egy feladat közben, akár játék szempontjából még viccesnek is felfogható lenne. Az, hogy már többször is kapott büntetést, mert körbesz.rta tábort, felfoghatjuk valamiféle showelemnek is. Az, hogy szerinte az állatkerti elefántok azért kisebbek, mert a rácsok miatt nem tudnak megnőni, tekinthetjük bájos butaságnak is. Az, hogy összesen háromszor volt hajlandó megfürdeni a műsor alatt, kinek mi köze hozzá? Az, hogy ezért a produkcióért 4 millió forintot kapott, hol a gond? Nem mi fizettük.
De az, hogy egy egykoron könnyed, szórakoztató műsort ilyen szinten lesilányítsanak, és ezek után még elvárva tőlünk, hogy a torkunkon lenyomott izzadságszagú, hányavetin összetákolt produkcióhoz tapsoljunk, na, az kicsit már túlzásnak tűnik. Úgy körülbelül ez az egész Gabó jelenségnek az egyik rákfenéje.
Mert egy dolgot elfelejtünk. Azzal az üzenettel, amit ez a csodálatos karrier hordoz, amit a csatorna (és ez esetben többértelmű is lehet ez a szó) közvetít, a nézők felé, az bizony nem lesz hatás nélküli.
Egy dologba gondoljunk bele tisztelt utazótársaink, akik itt együtt eveztek velünk a bulvár olykor igencsak szagosan hullámzó tengerén: Egykoron majd abban a világban kell élnünk, amit azok a ma még csak tizenéves ifjak fognak felépíteni és irányítani, akiknek azt sulykolják a mostanihoz hasonló összefércelt műsorok, hogy az iskolában megszerzett tudás legfeljebb hátráltató ballaszt lehet a médiakarriered indításakor. Ha fiatalon, jó pénzért, árúba bocsátod az összes szóba jöhető testrésedet, attól később még csak izgalmasabb karakter leszel a számtalan, tolongó celebeb-aspiráns között. Hiszen attól leszel érdekes, hogy a nézőben azt a benyomást keltheted, hogy többet ér nálad, ezt akár ő is elérhetné. Kézzelfogható közelségbe emeled nekik az amerikai álmot. Ennyi kell csak ahhoz, hogy megbecsüljék, hogy beköltözhessen a varázslatos tévédobozba, az otthonainkba. Példaképpé válhatsz, ha hazudsz, ha csalsz! Ha hazudod a testet formáját, ha hazudod a múltadat, az egyéniségedet. Semmi nem számít. Érték nélküli emberként is értékesnek adhatod el magadat.
Minden fiatalnak példaképre van szüksége. Tagadja, vagy sem. Mindenki a más példáit látva, mérlegelve, utánozva alakítja ki a saját személyiségét, amely aztán nagyrészt elkíséri majd egy egész életen át.
Szívünk szerint most egy ólomba öntött hatalmas középső ujjal mutatnánk egy bizonyos kereskedelmi tévé székháza felé. Ti is felelősök lesztek majd! Igen, mert olyan hősöket és példaképeket gyártotok, mint Pumped Gabó! Akiért rajongani fognak, utánozni vágynak és akinek a példáján keresztül egy silányabb világ megteremtésére sarkaljátok a felnövekvő generációt.
Legyen hát, válasszuk meg ma este őt a dzsungel királyának! Elvégre, aki nem érzi az új idők hívó szavát, az leragadt a múltban. Mi magunk is reá fogjuk adni a voksunkat, ezzel is üzenve a műsor készítőinek: tökéletesen elégedettek voltunk a munkátokkal. Legközelebb is hasonló minőséget és törődést várunk!
Ja és majdnem elfelejtettük, itt a fantasztikus videó, ahol szerencsétlen Gabó tényleg a nadrágjába pisil a félelemtől. Amúgy, hogy ennek ellenére mégis teljesítette a feladatot, az talán az eddigi egyetlen tiszteletre méltó cselekedete amióta követni vagyunk kénytelenek a médiakarrierjét.
Gabónak pelenkára lett volna szüksége
Nyomj te is egy megosztást!
.
.
