.
Az egyik tolvajellenes Facebook oldalon jelent meg az alábbi levél, amely VV Auréliót azzal vádolja, hogy megszégyenített és a társasága majdnem megütött egy fiatal lányt. A levél már közel ezer megosztásnál jár annak ellenére, hogy annak stílusa nem feltétlenül támasztja alá, hogy pont úgy történtek a dolgok, ahogy az állítólagos fiatal lány leírja. Ráadásul az irományt megjelenítő oldal kommentárja (akárcsak a levél írójáé) sem mentes egy jó adag rasszista jelzőtől sem, ami szintén nem a teljes objektivitást sugallja a kicsit is józan olvasók felé. Megtörtént, vagy sem, hogy Auelio példátlan módon viselkedett egy étteremben a barátaival és flegma viselkedése majdnem verekedésbe torkollott? Egyelőre nem tudni, mert a másik fél- jelesül Aurelio -véleményére senki sem volt kíváncsi. Jelenleg hatalmas a felháborodás és vért kíván mindenki.
.
Tehát a levél:
Tisztelt szerkesztőség!
Nem tudom ki hogy van ezzel a Való Világ-témával, de én speciel sosem néztem, mert a suli és munka mellett időm nem volt rá.
A minap szintén dolgoztam, és baromi nagy hajtás volt bent.
A vendégek özönlöttek befelé, mi meg 4 órán keresztül folyamatosan csak vettük fel a rendeléseket, csináltuk az ételt és adtuk ki a rendelést. Senki nem evett, nem ivott a műszakban mert időnk nem volt rá, de ennek ellenére kedvesek és készségesek voltunk a vendégekkel. Legjobb tudásom és gyorsaságom szerint kasszáztam. 4 óra hajtás után végre pihenhettünk egy-két percet, és megint beindult a roham.
Éttermünkbe behozta a huzat a mostani Való Világ "győztesét".
Belépett a tömeges étterembe két másik agyoniskolázott haverjával, és majd szétestek a lazaságtól. Játszották az agyukat a vendégeknek, a tinilányok mentek fényképezni őket, majd odaérkeztek a kasszámhoz. Aurélio, vagy ki ez az ember, telefonálás közben leadta a rendelést lekezelő stílusban a haverjainak, akik nekem szintén ilyen beszédformát alkalmazva próbálták kiköpni, hogy mit is kérnek és közben flegmáztak. Majd ez a kis patkány Aurélio odajött, miután letette a szar telefonját, és vigyorgott rám az idióta pofájával, próbált flörtölni meg kóstolgatni. Megkérdezte szeretnék-e vele közös fotót?!
- Miért, ki vagy te hogy közös fotót akarjak? Ismerjük egymást?
- Hát én egy sztár vagyok, engem mindenki ismer!
Pontosan tudtam ki ő, de kicsit le akartam törni a szarvát hogy lehet, mégsem akkora sztár, ha nem mindenki ismeri. Persze ezt teljesen normális hangnemben hoztam tudomására. Hiszen megeshet, hogy nem ismerem, mivel reggel elmegyek suliba, aztán dolgozni, és időm sincs nézni a tévét.
Később folytatódott a trógerkedés a vendégekkel teli étteremben. Az egyik hiperpigmentált haverja közelebb jött a kasszámhoz. Mondta nekem, hogy kéri a panaszkönyvet miközben szedtem össze a rendelését. Mondtam neki, hogy a műszakvezetőtől tudja elkérni. Mire ő rám kiabált:
- Kérem a panaszkönyvet, most! Hogy beszélsz velem?!
- Miért, hogy beszélek veled? Egyáltalán te eddig itt voltál ezzel a társasággal? Mert én nem láttalak. Ki szólt hozzád?
Itt már az agresszív stílusára emeltebb hangszínnel reagáltam én is. Erre odajött a 2-es számú haverja is, aki a következőket mondta hangosan:
- Húzzál vissza a dolgodra és csináljad mert rendeltem!
Eldobtam az agyam. Visszakérdeztem:
- Ugyan mit képzelsz te magadról hogy így beszélsz velem?? Ki vagy te itt? Bejöttök ide, és azt hiszitek, hogy azt csináltok amit akartok?
Ennél a pontnál az 1-es számú haver felemelte az öklét, és elkezdte ropogtatni, elég egyértelműen próbált megfélemlíteni hogy megüt. Hasonló megjegyzéseket tettek továbbra is.
- Takarodj vissza a dolgodra, te egy senki vagy! Fogd be a szád!
A vendégek között volt egy apuka is meg egy öregúr. Az édesapa a gyerekével vásárolt pont a mellettem lévő kasszában, és ráordított Aurélióra és a nagy haverjaira:
- Kik vagytok ti?! Kimegyünk, agyonbaszlak titeket ti szar emberek! Hogy beszéltek a kishölgyel!!
Az öregember hátulról támadta be őket.
- Mit képzelnek magukról! Miért bántják, miközben a rendelésüket szedi össze!
Az egész vendégtér ránk figyelt, és minden munka leállt. A srác még mindig ökölbe szorított kézzel ugatott nekem, hogy húzzak vissza. Soha nem csináltam még ilyet, de az egész napos hajtás, a nem evés, nem ivás kihozta belőlem az állatot. Megindultam ki a kasszából, hogy na most kiállok magamért és telibe verem egy tálcával ezt a tirpák cigányt!
Abban a pillanatban ért oda a műszakvezetőm az ordibálásra, aki elkapott és visszahúzott. Nekem könnyek gyűltek a szememben az idegtől. A müszi megkérdezte, hogy mi a probléma, mire elmondták hogy én kezdtem mindent, beszóltam nekik. A vendégek védelmemre keltek.
- Hazudnak!
- Kimegyünk, meghaltok mind!!
Én is mondtam a magamét. A gyökerek összehúzták magukat és megijedtek. A műszakvezetőm kiment, és mondott nekik valamit. Nem hallottam semmit, de elfehéredtek. Én inkább kimentem az öltözőbe, mert pattogott bennem az ideg. Rettenetesen elkezdtem sírni. Egyrészt mert megalázó volt a sok vendég előtt ezt átélni. Amikor mindenki téged néz, és azt látják, mint valami rabszolgát küldenek a dolgomra. A másik meg, hogy az iskola mellett kell dolgoznom majdnem minden nap, és 3 órákat alszom, rendszertelenül étkezem, vagy egyáltalán nem és ezt kapom érte. Egy ilyen patkány nyerte meg ezt a szar műsort, mert ő annyira megérdemli, és ő akkora sztár, hogy mindenki bekaphatja, mert ő valaki. Hát megmutatta, ki ő valójában!
EGY SZAR! Ezt a tudomására is hoztam elég hangosan.
Pityeregtem, mire bejött a müszi, és elmondta hogy üzenik a srácok, hogy ne haragudjak. Hát bekaphatják...
Mindenképpen el akartam mesélni valaki olyannak aki tesz is azért, hogy a gusztustalan patkányok megbűnhődjenek.
Szerettem volna megosztani veletek, hogy arra van pénz hogy ilyen koszos cigányok elszálljanak maguktól, és még nagyobb hatalmat kapjanak. De arra nincs hogy a beteg gyerekek, menhelyek, rászorulók megfelelő ellátást kapjanak! Ez a nem mindegy. Ez a nagy Aurélio... Flegma, nagyképű, gusztustalan nőverő, ha épp neki nem tetszik valami. És egy beszari patkány!
Remélem, jól megverik a közeljövőben mert elég nagy a pofája. Köszönöm a figyelmeteket!
