Nem nagyon lehet ezt másképpen megfogalmazni. Igaz, kellett egy kis tudás a lenti pozitúrához, de ettől függetlenül a gyakorlatnak kb annyi köze van egy szolid lányról alkotott elképzeléseinkhez, mint Bódi Sylvinek a missziós apácákhoz.


Igaz nem a megszokott helyzetben, de ott sejlik a kis pihés a bevállalós modell lábai között.

Hosszú hónapokon keresztül csak álmodtam róla, hogy ezt a trükköt, amit "Machine gun"-nak hívnak, egy nap majd én is meg tudom csinálni...
Kell hozzá erő és hajlékonyság rendesen, de ami még ennél is jobban kellett, hogy higyjek, bízzak magamban.
Pénteken úgy éreztük az edzőmmel, Krisztával, hogy elérkezett a pillanat.
Én pedig odaálltam a rúdhoz és második próbálkozásra végrehajtottam a gyakorlatot hibátlanul! :))
A dolog extrája,hogy (meglepve ezzel magamat is meg az edzőmet is) mindkét lábamra megcsináltam! :))))
Mondanom sem kell, hogy ujjongtam örömömben....
Többet között azt imádom ebben a sportban, hogy rendkívüli módon fejleszti a nők önbizalmát.
Megmutatja az edződ a gyakorlatot, neked közben leesik az állad és jó estben csak gondolod (de általában hangosan ki is mondod), hogy "Na, jóóóóóóó... Persze... Ez nekem ez nem fog menni..." Majd kisvártatva te is ott találod magad abban a pózban, amiről nem is olyan régen még csak álmodoztál!

Nyomj egy megosztást!

.