Körülbelül két éve szeretnék egy új tetoválást. Néztem a Kifutó a semmibe című filmet, amiben elhangzott egy nagyon szép mondat, és akkor ott eldöntöttem, hogy ezt egyszer mindenképp magamra tetováltatom. A fájdalomküszöböm nem túl nagy, s bár az egész nem volt több harminc-negyven percnél, a tetoválónak többször meg kellett állnia, mert nem bírtam a tűszúrásokat.


A tetoválás szövege egyébként meglehetősen magvas gondolatokat tartalmaz:


„Élet és halál, erő és nyugalom. Ha ma meg is halok, akkor is megérte, a szörnyű vétkekkel együtt, amiket elkövettem és amiket szeretnék meg nem történtté tenni, és a fájdalmakkal, melyek sebezték lelkemet. Így is megérte! Hogy járhattam, ahol jártam, mely földi pokol volt, és földi mennyország.”


Szeptembertől újra beülök az iskolapadba, és végre megszerzem a pincérszakmát. Két opció van: vagy nyelviskolába, vagy dolgozni járok majd a suli mellett, attól függ, milyen lehetőségeim lesznek. Egyébként azt tervezem, hogy elvégzem a barista- és a mixertanfolyamot is, aztán elmegyek hajóra dolgozni. Egy biztos: most, ha tudnék, se mennék, mert itt a barátnőm, akit semmi pénzért nem hagynék itt.


Nagyon bölcs idézet díszíti VV Teo testét